Tisztelettel meghívjuk, látogassa meg Tárlatunkat!
A gyűjteményt erdélyi, pártiumi és bánsági magyar képzőművészek, XX. századi alkotásaiból állítottuk össze.
Törekvésünk, hogy az alkotások megtalálják megbecsült helyüket magán vagy közgyűjteményekben. Eddig több alkotást helyeztünk el véglegesen a Magyar Nemzeti Galériában és más Múzeumokban.
Jó szívvel várjuk látogatóink érdeklődését és szívesen fogadjuk véleményüket.
Szalma György
gyűjtő
Se mentség már, se menedék.
Ítél - ha lesz – a maradék.
Nem kiút – épp csak út a tett.
Szilágyi Domokos (Sorok egy tébolyda falára)
Előszó
Valószínűleg e sorok szerzője sem vonhatja ki magát vizsgálódásai során az elfogultság sugallatai alól, hiszen szerkesztőként és művészeti íróként egyaránt, több mint három /hat/évtizede a jelenkori romániai magyar művészet a gondja és öröme, s e művészet tájain soha sem utazhatott a kívülálló utas hűvös és előkelő tárgyilagosságával.
Örökké azt érezte (ezt kellet éreznie) akárcsak az Erdélyi kultúra mindenkori és mindegyik építő – alkotó napszámosa, hogy együtt szemléli, együtt fedezi fel e művészi tájak szellemei domborzatát, s ennek alapján együtt alakítja társaival (jelen esetben magukkal a képzőművészekkel) e tájak emberének és műveltségének arculatát, tehát velük együtt vállalja (s vallja) a felelősséget az eredményért.
Banner Zoltán
Erdélyi Magyar Művészet a XX. Században
Képzőművészeti Kiadó Budapest 1990.
Az erdélyi öntudat hiteles őrzője, Benkő Samu történész a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, a reneszánszból ismert gyakorlat szerint versenyeztetve a művészeteket, a képzőművészetet egy olyan, közép-keleteurópai értelmiségre jellemző politikai kulturális szereppel ruházta fel, amilyent általában az irodalom tekint sajátjának: az anyanyelvi kultúra istápolójának szerepével. Bűn lenne elhallgatni, vagy éppen letagadni, hogy a romániai magyar irodalomban vannak valóban értékes alkotások, ámde ezeket összehasonlítva például a festészet a szobrászat eredményeivel, nem egészen biztos, hogy a pálmát íróinknak kell juttatnunk. Egyes festményeken vagy szobrokon túlmenően, jó néhány művészeti életművet is érzünk annyira súlyosnak, mint legkiemelkedőbb íróinkét...
... gyakorlat, miszerint nemzetek művészetéről szólnak a kataszterek, lexikonok valamint a különböző művészettörténeti feldolgozások ...
... Az önmagát magyarnak valló művésznek a nemzeti identitás kérdésével nap mint nap meg kellett küzdenie Romániában ...
... Ugyanakkor a magyarországi művészettörténészek érdeklődési köréből is kiesett a határokon kívüli magyar művészet ...
... ez a „két a szék közül a pad alatt” – helyzet, kényszerűen ugyan, de mindenképpen értelmet ad a romániai magyar képzőművészet fogalmának. (Azért nem nevezem erdélyi magyar művészetnek, mert akkor eleve kizárnám azokat, akik magyarként a Partiumban vagy Románia más vidékein alkottak.)
Vécsei Nagy Zoltán,
Művészettörténész
„Felező-idő” 2002., Budapest